Toron
Toron lakossága laza kasztrendszerbe tagolódik. Kasztrendszer, mert élesen meghúzza az egyes rétegek határait, és laza, mert bizonyos esetekben átjárhatóságot biztosít a kasztok között. Külön érdekesége, hogy látszólagos rendezettsége tökéletes hátterek biztosít a káosz különböző megnyilvánulásainak. A kasztok különleges eseteket kivéve - fejvadászok teszik a dolgukat, seregek küzdenek egymással - nem fordulnak egymás ellen, de kereteiken belül szabad folyást engednek az intrikáknak, gyilkosságoknak s a haalmi harc más, jól bevált eszközeinek, E szigorú szabályozás eredménye, hogy a kaszton kívüli gyilkosság, a kyars (amikor alsóbb rétegbeli ontja vérét egy nálánál magasabb társadalmi helyzetűnek) az elkövethető legsúlyosabb bűnök közé tartozik a császárság törvényhozói szerint. Persze a törénymagyarázók mindig találnak enyítő körülményeket. A külső szemlélő számára ez néha teljességgel, átláthatatlan eseteket eredményezhet, amit tovább bonyolít, hogy a kasztokon belüli alá- és fölérendeltség a baráti, üzleti kapcsolatok, családi és rokoni szálak egyásba fonódása révén egy szint után kibogozhatatlan, áttekinthetetlen társadalmi kavarodásokat okoz.
Ami mindig egyértelmű és azonnal látható: egy alacsonyabb kasztbéli találkozása egy magasabbal. A kötelező tiszteletadásra változatos módok léteznek, a pusztán szóbelitől egészen a rituális mozdulatokkal kísért önmegalázásig. A társadalmi érintkezést évezredes, kívülállók számára átláthatatlanul bonyolult illemkódex szabályozza; egy rangos személy megközelítése - különösképp, ha az illető jó kondícióban van - alig veszélytelenebb egy erőd ostrománál. A különböző kasztok csak született toroniak által átlátható módon érintkeznek egymással. Még egy alacsonyabb kasztbéli is megszólíthat - bizonyos tiszteletadási formaságok betartásával - egy magas rangú toronit. Igaz, mint mindenben (tipikus toroni jelenség), ebben is vannak kivételek.
A külhoni kalandozók igen könnyen rajtaveszthetnek, ha nem ismerik ezeket a tiszteletadási szokásokat. Az egyes kasztok leírása után ismertetésre kerülő viselkedési előírások csak két kaszt tagjai közötti beszédre vonatkoznak. Az egyéb társasági magatartásformákat más szabályok hatálya alá esnek. A nem toroni születésűek ezeket rendszeresen eltévesztik, s csak huzamosabb helybenlakás után boldogulhatnak - feltéve, ha találnak egy pártfogót, aki idegen létükre védőszárnyai alá veszi őket; ám tudásuk sohasem lehet tökéletes, mindig észrevehető lesz külországi mivoltuk. Ez nem feltétlenül jelent hátrányt, sőt bizonyos feladatok elvégzését előszeretettel bízzák külhoniakra.
Toron társadalma a következő kasztokra tagolódik:
Elendor - Fényesség
A legfelső kaszt. Színe az arany. Címerállatai az oroszlán, a sas és a mantikor. A Császár és a dinasztia tartozik ide, valamint a Hatalmasok és leszármazottaik, hiszen nélkülük a császár hatalma sem létezhetne. A dinasztia természetesen kyr vérvonalú. Az uralkodócsalád 3500 esztendeje irányítja Toront, s ha voltak is kisebb megingások, belviszályok az örökösödés kérdésében, ma már kétség sem merülhet fel az utódlással kapcsolatban, hála a dinasztia kiterjedtségének. A legidősebb fiúgyermek a trónörökös, s egyben a Ten Hercegi Ház feje is. Trónralépéskor a Ten Ház az udvar részévé válik, egészen az új trónörökös megszületéséig. A másik ét Hercegi Ház, a Hior és a Vall'hass pedig megmarad a két korban utána következő fivér -esetleg unokafivér- irányítása alatt.
Bátran állíthatjuk, hogy a toroni császár a leghatalmasabb uralkodó Észak-Yneven. A birodalom minden füldje az ő személyes tulajdonát képezi, a nemesi birtokokon élőkre a földesurak csupán császári megbízásból felügyelnek, egy központi rendelet bármikor nincstelen koldussá teheti őket. Jog szerint mindössze családi udvarházaikat, városi ingatlanjaikat és rabszolgáikat mondhatják magukénak.
A toroni egyházakat a mérhetetlen gazdagságú dinasztia látja el pénzzel, így azok maradéktalan hívei a császári hatalomnak, tökéletes ideológiai támaszt nyújtanak minden cselekedetéhez.
A dinasztia hatamának másik alapköve a kereskedelem. A kalmárjogokat csak busás összegekért vásárolhatják meg az Észak-Ynev minden vidékén megforduló kereskedők. Az élénk forgalmat lebonyolító toroni társaságok és Magános Házak kalmárai jövedelmük után roppant összegű adókat fizetnek a Fényesség kasztjának.
Az Elendorhoz egy másik csoport is tartozik, akik központi szerepet foglalnak el Észak történelmében, s személyüket illetően a legvadabb híresztelések kaptak lábra. A Hatalmasok leszármazottai ők, akik mindenkitől elzártan élnek a Quiron-tenger egy szigeten, s innen irányítják a birodalom politikájat, itt szövögetik saját terveiket.
A kaszt tagjaival a Famor kasztúak kivételével -ők térdelve és szemlesütve- csak hason fekve, arccal a földnek fordulva beszélhet a halandó.
Famor - Dicsőség
A nemesek, főpapok és boszorkányhercegek kasztja. Színeik az ezüst, a kék, a zöld és a vörös. Leggyakoribb címerállataik a medve, a szarvas, a kiméra, a párduc, a keselyű, a sólyom és a thall'iks, a fekete unikornis.
Kiterjedt, nagyhatalmú, az intrikákban élenjáró kaszt. Ámbár a császárt és a Hatalmasok örököseit tisztelik, egymás elleni harcukban semmitől sem riadnak vissza, ha az növelheti a befolyásukat. A toroni nemeseknek nincs saját földbirtokuk. A császár adományozta földet igazgatják, beszedik az utánuk járó adókat s cserébe kötelesek megfelelő számú katonaságot kiállítani. Mindenben engedelmedkedniuk kell a Regitor Imperalisoknak, a tartományok helytatóinak, akiket a császár nevez ki a gazdaságialg vagy politikailag jelentős régiókban a dinasztiából, a kevésbé fontosakban a Nemes Házakból.
A toroni nemesség is több rétegre tagolódik. Az igazán nagyhatalmú történemli családok az ún. Nemes Házak. Az ő gondjaikra akár hatalmas területek is lehetnek bízva - termászetesen a birodalom egymástól távoleső pontjain, nehogy katonai-politikai bázist építhessenek ki maguknak az egyesítésükkel.
A Házakon kívüli nemesek számosabbak, őket is megilletik azonban a születésükkel járó előjogok, s ők azok, akik leginkább igyekeznek feljebb kerülni a ranglétrán, ha szükséges, vetélytársaik elárulásával, kiirtásával is.
Ebbe a kasztba tartozik még a toroni birodalom egy érdekes képződménye, a keselyűcímeres Régensi Ház is.
Tharr főpapjai s a vallási élet más vezetői is a Famor kasztba tartoznak. Mivel valójában a császártól függenek, hozzá való feltétlen hűségük elvileg megkérdőjelezhetetlen. Ám soha nem lehet tudni, hogy szörnyistenük, a Káosz evilági ura és parancsolója mit követel híveitől, hisz azok csak Tharrt ismerik el maguk fölött.
A kaszt tagjaival a Pietor kasztúak kivételével -ők lehajtott fejükkel és ökölbe szorított kezüket mellkasuk előtt keresztve jelzik tiszteletüket- csak térden állva és szemlesütve lehet beszélni.
Pietor -Hűség
A katonák, fejvadászok és boszorkányhadurak kasztja. Színeik a sötétszürke és a fekete, címerállataik többek közt a vadkan, a hiúz, a manase, a héja, a cápa, illetve a fejvadász-klánok családjelei.
Az egyik legmegbecsültebb kaszt, tagjaival gyakorta találkozhatnak a hétköznapi emberek is, ők maguk pedig haditetteik révén könnyen felsőbb kasztba kerülhetnek. Ők a hatalom letéteményesei, az irdatlan toroni seregek katonái, a nemesi famíliák testőrzői és orgyilkosai.
A toroni társadalom erőteljesen militáns jellegét tekintve nem csodálkozhatunk magas társadalmi megbecsültségükön. Egy földműves család gyermekének szinte az egyetlen lehetősége a felemelkedésre, ha befogadják katonának valamelyik nemesúr seregébe. Természetesen az alá-fölérendeltségi viszonyok itt a legmerevebbek. A legfelsőbb hadúr maga a császár, de a Nemes Házaknak, sőt néhány befolyásosabb házonkívüli nemesnek is van magánhadserege.
A fejvadászok súlya és szükségessége nyilvánvalóvá teszi, miért tartoznak ilyen magas kasztba. Nincs olyan politikai, gazdasági, társadalmi esemény, ahol ne lennének jelen. Megjegyzendő viszont, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem minden toroni fejvadász Iker is egyben. Számtalan más klán tevékenykedik még az országban, legfeljebb az Ikreknek a legrettegettebb a hírük. Bármilyen sok is a fejvadász a birodalomban, azért nem kell minden járókelőben gyilkost gyanítani; számuk nem csak az össznépességhez, hanem még a fegyverforgatókhoz képest is elenyészően csekély.
A boszorkányhadurakról már szólottunk: a boszorkányhercegek hű szolgái ők, a Sápadt Légió parancsnokai, alkalomadtán politikai játszmák főszereplői. Nem egy közülük sötét, ártó varázserővel bír, s nem habozik használni sem, ha érdekei forognak kockán.
A kaszt tagjaival a Sedular kasztúak kivételével -ők lehorgasztott fejükkel és jobb kezüket szivükre helyezve jelzik tiszteletüket- csak térden állva és szemlesütve lehet beszélni.
Sedular - Szorgosság
A kereskedők, papok és kézművesek kasztja. Színük az arany kivételével bármilyen lehet, amennyiben nem túl ékes; akár nemesi színeket is használhatnak. Jellemző címerállataik nincsenek, a társaságok és céhek jelzéseit használják, illetve a papok a szent szimbólumukat.
Mint már említettük, a kereskedők igen nagy hasznot hoznak Toronnak, s bár nemességet ritkán kapnak (nemesember pedig nem fanyalodik kalmárkodásra), fontos tagjai a társadalomnak. Zárt közösségeket alkotnak, kívülállókat szinte sosem fogadnak maguk közé, a tengerésztudományok, a kereskedelmi ismeretek, a mesterfogások, a kapcsolatok mind apáról fiúra szállnak. Érdekes kaszt ez, az egyedüli olyan, amely alkalomadtán megbízást adhat magasabb ragúaknak. A nagyhatalmú kereskedőtársaságok és egyes iparoscéhek például rendszeresen foglalkoztatnak fejvadászokat, katonákat, testőröket - természetesen mindig illendő tiszteleletadás mellett. Ilyenkor a pietorok fennhéjázás és gőg nélkül igyekeznek ellátni feladatukat, persze mindvégig rangjuknak kijáró tisztelet övezi őket, cserébe ők is megbecsülik kenyéradó gazdáikat.
Tharr és a többi istenség papjai a soraikból kikerülő famoroknak, egyházuk főrendjeinek tartoznak számadással. Mindenben az ő utasításaiknak engedelmeskednek, figyelembe véve saját lehetőségeiket. Ily módon egy rangban vannak a kézművesmesterekkel, ami miatt nem panaszkodhatnak, hisz a lakosság túlnyomó része még így is alattuk áll a társadalmi ranglétrán. Vannak persze különleges esetek és szolgálatok, amikor az egyszerű hívek között élő, őket irányító, az igaz úton vezető papok, és vándorló társaik, az ún. khótorrok Tharr rendelésére felsőbb kasztba emelkedhetnek, egészen a famor cím eléréséig, hiszen a főpapi titulus nem örökletes.
A szigorú szabályok szerint dolgozó iparoscéhek a legjobbak közé tartoznak egész Északon. Még a Szövetség tagországainak is el kell ismerniük, hogy a toroni kelméknek, csiszolt üvegeknek, kéziszerszámoknak nemigen akad párja a Quiron-tenger mellékén. Az egyes céhek tagjai mind ugyanolyan ruházatot viselnek, saját ünnepeik, szertartásaik, áldozataik vannak. Szorgos hangyák módjára szolgálják ki a hatalmas birodalmat, öltöztetik, fegyverzik a gigászi seregeket.
A Navor kasztbeliek enyhén meghajtott fejtartásukkal és testük előtt kissé széttárt karjaikkal jelzik tiszteletüket irántuk, az Obsor kasztúak mindenkivel csak térden állva és szemlesütve beszélhetnek.
Navor -Dolgosság
Toron parasztjai és közrendű szolgái tartoznak ide, valamint a tolvajok és emberkereskedők. de róluk külön is kell majd szólni. Színük a szürke, a barna és a fehér.
A birodalmat éltető és kiszolgáló földművesek milliói ők, akik a kegyetlen adóterhek alatt nyögve etetik az őket kiszipolyozó nagyurakat, a vidéki kisnemestől egészen a császárig. A föld, amit megművelnek, nem az övék; a termésből szinte semmit sem tarthatnak meg; helyzetük csak egy szemernyivel jobb a rabszolgákénál, s ha egy aszályos évben túl sok adósság gyűlik a nyakukra, ők is közéjük kerülhetnek. Sárviskóikban, földbe mélyített kunyhóikban nem is álmodhatnak róla, hogy fegyveres szolgálatba lépjenek, hiszen valakinek a seregeket is táplálnia kell, s a katonacsaládok vajmi ritkán teszik meg nekik azt a szívességet, hogy teljesen kipusztuljanak.
A háború áldás és átok számukra. Átok, mert folyamatos, látástól vakulásig tartó robotolást jelent; és áldás, mert az elesettek pótlására mindig keresnek önkénteseket a sokgyermekes családokból. Márpedig ha az újonc túléli a kiképzést s az első csatákat, később talán arra is lesz lehetősége, hogy támogassa az otthon maradottakat.
A különböző udvartartások, hivatalok, nemesek szolganépe kicsivel jobb helyzetben van. Ha jól végzik a dolgukat, netán uraik kedvelik őket, jó soruk lehet; ám ha hibáznak, egyik percről a másikra a rabszolgák között találhatják magukat. Jogaik szinte nincsenek, mindenben ki vannak szolgáltatva uraiknak és magasabb beosztású társaiknak.
A társadalmi megítélés szerint ebbe a kasztba tartoznak a különböző komédiások, csepűrágók, énekmondók és más ingyenélők is, bár ők rendelkeznek egy különleges kiváltsággal: a városlakókhoz hasonlóan viselhetnek tarka öltözéket.
Mint már említettük, a tolvajokat és emberkereskedőket is ide szokás sorolni. Lényeges különbség persze, hogy nekik többnyire magasabb kasztbéli pártfogóik vannak, s olykor maguk is feljebb kerülhetnek, vagy legalább is feljebb állónak hazudhatják magukat. Bármilyen hihetetlen, de a háborítatlan működésért cserébe egyes alvilági szervezetek tetemes összegeket fizetnek a császári és helyartói udvaroknak. Ilyenkor már ők diktálják a feltételeket, s nem ritka, hogy egész falvakat, városokat tartanak a markukban. Jó példa erre a Láncbarátok északi erődítményrendszere vagy Sinhin, ez a forgalmas kikötő, amely háromszáz mérföldre esik Shulurtól keleti irányban, s a nép csak a Kobrák Városa néven emlegeti.
A mindenütt jelenlévő boszorkánymesterek is külön elbírálás alá esnek. Általában a Navor kasztba tartoznak, de saját belső hierarchiájuk alapján az Elendor kivételével bármelyikbe sorolhatjuk őket. Ennek megítélése kizárólag belső, titkos törvényeiken alapul. Színük általában a barna, jellemző címerállatuk nincs, többnyire szektájuk titkos vérjeleit alkalmazzák.
Obsor - Sötétség
A rabszolgák és a bűnözők kasztja. A hatalmas birtokokon százezerszám túrják a földet a hadjáratokban foglyulejtett katonák, a külországból Toronba hurcolt szerencsétlenek, a lecsúszott, kegyvesztett páriák. Ők dolgoznak az út- és várépítéseken; ha kell, hegyeket hordatnak el velük. Értékük szinte a nullával egyenlő, alig ötödannyit fizetnek értük, mint az erioni rabszolgapiacon.
Toronban mindenütt megtaláljuk őket: a gályákon, a nagyurak kísértében, Tharr véres áldozati szertartásain, a gladiátorviadalokon, a végeérhetetlen orgiákon. Életük egy fityinget sem ér, időről időre kitörő lázadásaikat könyörtelenül vérbe fojtják gazdáik.
Hasonló a helyzetük a Toron-szerte élő rablóknak, haramiáknak is, akik nem tartoznak egyik tolvajcéh oltalma alá sem. Tarka társaság ez: elkeseredett parasztokból, tönkrement kereskedőkből, bukott, rangjuktól megfosztott nemesekből, szökött katonákból tevődik össze. Senki ne tartsa őket afféle "vidám legényeknek": lelkiismeretfurdalás nélkül rabolnak és fosztogatnak, s a betevő falatot mindig a náluk is esendőbbektől, a falvak és tanyák közrendű népétől orozzák el.
Nagy ritkán előfordul, hogy egy ilyen banda leveri és magába olvasztja a környéken kóborló többit, s idővel egész tekintélyes katonai ütőerőre tesz szert. A helyi birtokosok ilyenkor saját magánseregeikkel törik le a szarvukat, vagy jó pénzért igénybe veszi egy fejvadász-klán szolgálatait; de megesett már, hogy a tartományi hadakat kellett ellenük kivezényelni.
A kívülállók számára mindez áttekinthetetlen. A nagyobb városokon kívül a törvényeket nyíltan semmibe veszik, valósággal virágzik a káosz és a bűn. Mindenfelé haramiák és rabszolgavadászok űzik piszkos üzelmeiket. Kizárólag más szervezetek jelentenek rájuk veszélyt, vagy a tartományurak erőszakkal és pénzzel kordában tartott csahos ebei, a földbirtokokat igazgató nemesek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
