Kasztok
Harcos
A harcosok kasztjába azokat az elsődlegesen fegyverforgatásra kitanított karaktereket soroljuk, akik jóval többek, mint egyszerű katonák, de nem részesülnek lovagi nevelésben, sem gladiátori kiképzésben, és nem is valamely fejvadász klán berkeiben nőttek fel. A harcos messze a legnépesebb karakterkaszt: tagjai között találunk kalandorokat, kalandozókat, testőröket, magányos zsoldosokat, sőt, uralkodókat is.
Gondoljunk csak Mogorva Cheire, Yllinor legendás királyára, aki közismerten a harcosok kasztjából való! Az immár több száz esztendős férfiú a mai napig megőrizte fiatalságát, amit Areltől, a Harc és Természet istennőjétől kapott ajándékul, amiért hosszú életén át lankadatlan hittel és buzgalommal szolgálta őt, és neki tetsző módon élt. Chei az istennő papjává lett (több-kasztúság), és királyságot alapított az ő tiszteletére. A Harcosok Királyaként is emlegetik, utalva arra, hogy nála képzettebb és veszedelmesebb harcost még nem hordott a hátán Ynev.
A harcosok azok, akik a fegyverforgatáson túl a legkülönfélébb dolgokhoz értenek. Akad közöttük olyan, aki jártas a mágiában, aki tolvajként is megállná a helyét, mint ahogy olyan is, aki ostoba, de erős, akár egy Keleti Barbár. Ahány tája van Ynevnek, annyifélék a harcosok.
A Keleti Barbárok testi erejükről, súlyos fegyvereikről ismertek. Nem hordanak páncélt, olykor még ruhát sem, csak egyetlen ágyékkötőt. Eszük kevés, de bírnak egyfajta józan, természetes erkölcsiséggel - és hihetetlen szakértelemmel forgatják kétkezes kardjukat, bárdjukat.
Gorvik hegyvidékének lakói örökös viszálykodásban, családi háborúságban állnak egymással. Súlyos prémekkel védekeznek a hideg ellen, és bőrvértekkel társaik keskeny, tűhegyes kardjaival szemben. Nem idegen tőlük a hátulról, lesből támadás, a méreg használata, s a ravaszkodás sem.
Yllinor, Mogorva Chei országában mérhetetlenül magas a harcos kasztúak száma. Úgy tartják, sehol másutt nem élnek annyian, mint itt. Könnyű láncinget viselnek; hosszú kardot, egykezes csatabárdot, csatacsákányt forgatnak. Kiváló lovasok - azt beszélik, az utca túloldalára is lóháton járnak - és ugyanilyen remek céllövészek. Hosszú szarulemezekből ragasztott, visszacsapó íjakat használnak. Lelkes odaadással éltetik királyukat és istennőjüket.
A Pyarron környéki várakban, általában egy-egy lovagrend árnyékában léteznek harcos rendek, melyek nem kizárólag a fegyverforgatásban jeleskednek, hanem a különféle tudományokban is. Ők általában a lovagokéhoz hasonló életet élnek; nehézvértet és nehézfegyvereket viselnek, mégsen lovagok, inkább azok kísérői, tanácsnokai, testőrei.
* * * |
AJÁNLOM AZ OLDALT
